“Ne zavard Isten álmát”

Bevallom, ez volt az első olyan utam, mikor kis félelemmel vágtam neki az ismeretlennek, és szinte örültem, hogy az ijesztő, félszemű babám is velem tart “lábatlankodni”. Nem tudom miért, talán mert egyre inkább beleásom magam a nőhelyzetbe itt, Argentínában, s mióta felébresztett a valóság, hogy minden 26. órában meghal egy nő szexuális erőszak miatt (azaz majdnem minden nap csak ebből az okból) már nem véd tovább a tudatlanságom, s kevéssé mászkálok este is. Vagy azért, mert kisebb városkákba mentem, amikről alig tudtam kideríteni valamit a netről. Vagy azért, mert az indulásomkor még nem tudtam, hogy melyik országba megyek. Vagy mert a régió különösen veszélyes, és mert az a provincia neve, hogy Jujuy (khukhuj). Kérdi Betti, hogy hát akkor meg miért megyek? “Mert gyönyörű”- mondom én, s akkor most megmutatom, miért érdemes néha kicsit kockázatot vállalni. Egy napi utazás után érkezem meg nem abba a városba (inkább falu), ahová terveztem, és persze a váratlan csúszás miatt tök sötétben érek az állomásra, szóval hidegvér, wc-s nénit kérdez, információ felé tart, még nyitva vannak. Két roppant fontos kérés: hívja fel nekem a provincia biztonsági főakármijét, hogy tudok-e a héten utazni Chilébe, és mutassa meg a legolcsóbb hostelt, mert én azt se tudom, hol vagyok. […]

Continue Reading

Hogyan utazz pénz nélkül?

“Igen, világot látni nagyon jó dolog, csak hát ahhoz nagyon sok pénz kell”- mondjátok gyakran, és őszintén nem értem, hogy miből gondoljátok, hogy nekem meg van… Szóval bár nem számítok tapasztalt utazónak, néhány közelmúlti beszélgetés rádöbbentett, hogy talán az én egy-két felfedezésem másoknak is hasznos lehet, akik mennének, csak még nem tudják, hogy hogyan. Ha hozzám hasonlóan te is csóró kárpátaljai lányka/legényke vagy, aki nem nagyon villoghat a hrivnyájával úgy kb sehol, akkor itt van néhány tanács, ha szeretnél világot látni! Igazából az egész lényegét össze tudnám foglalni 3 pontban is, amik tudom, hogy evidensnek tűnnek, de mégis fontosnak tartom kiemelni kiindulópontokként:  Akard! Mármint tényleg, nagybetűsen határozd el magad! Ha úgy érzed, hogy te ehhez kevés vagy, a világ veszélyes, az emberek rosszak, és különben is https://www.facebook.com/maradjotthon/?fref=ts…, akkor szerintem inkább szállj magadba, s gyere vissza később. A legtöbb azon áll vagy bukik, hogy milyen lelkülettel vágsz bele. Akarni kell bátran, nyitottan, vagányan! Angol! És ez nem csupán azért fontos, mert jó, ha az úton megérteted magad, hanem már az elindulásnál. Mert a legtöbb szuper lehetőségről egyszerűen nem tudsz, nem ismered, és nyelv nélkül nem is fogod, mert fájdalom, de a “tudás nagy része magyarul nem elérhető”. Ehhez szerintem nincs szükség sokra, mivel nem […]

Continue Reading

Ha eljönnél hozzám egy hétvégére Paranába…

Immáron hetedik hónapja tengetem a kis unalmas (pff, dehogy) életemet Argentína kb északi részének egy városkájában, és sokszor gondolok arra az utcákon csavarogva, meg egy-egy helyi szokást megmosolyogva, hogy mennyire szeretném ezt megmutatni nektek, magyaroknak, akik ugyanúgy értenétek, ahogyan én, és éppúgy rácsodálkoznátok néhány dologra, ahogyan én is. Szóval most játsszunk olyat, hogy Te eljössz, és együtt töltünk itt egy hétvégét. Csak úgy játszásiból. Már az is kaland számodra, hogy nem megyek ki eléd a reptérre, mert Buenos Aires messze van, ezért két vagy három röpke kis átszállással (busz, mert a vonatokat offolták), nagyjából 8 óra alatt ide kell találj hozzám. Mutogatva. Mert arra már érkeztem rájönni, hogy nemcsak hogy az angollal elküldenek a sunyiba, de igazából a spanyollal sem érnél sokat, mert ó, Argentínának bizony külön nyelve van ám! Provinciánként, meg szinte városonként és negyedenként is külön-külön… De sebaj, ha én ideértem, neked sem gond, s cserébe én már ott várlak a pályaudvaron kezemben egy fincsi, szárított narancshéjjal és mentával ízesített mátéval (mert a melóban általában úgy isszuk), vállamon a termoszt tartó kistatyóval, és viszek neked egy kis alfajort (ejtsd: álfákhor) is, a kukoricalisztes féléből, mert az a legfinomabb, és akkor egyből beleszeretsz az aktuális kis világomba! Biztos fáradt […]

Continue Reading

Buenos Aires, baby!

I believe, there are moments, that aren’t given to everyone. Those moments are shining so brigthly from the ordinary moments, because come after a deep darkness. When you are feel totally alone for 5 months, and suddenly your sister and your friend are just appears at the airport… That’s a perfectly unique moment! And you are crying, even if you are not used to, and can’t believe that it’s really happening. But it isn’t the main thing, because Buenos Aires in one week… Huge mission, but challenge accepted! I had arrived on Monday, my sister just on Wednesday, so I had plus two days to discover the public transport, the interesting places, and to enjoy my private programs 😉 My dear host warned me, that one week isn’t enough for this city, but he wished me good luck. Never give up, I can do it! So here is my short guide to the rapid-trip: Arriving to the big and busy Retiro station, the city just devours me so strongly. I can walk just like a snail from Sponge Bob, a lot of sunglasses everywhere, people continuously offering me totally useless things, like Mickey Mouse-socks, or colouring markers. They are mostly African street sellers with loud folklore […]

Continue Reading

Buenos Aires, bébi!

Hiszem, hogy vannak pillanatok, amik nem adatnak meg mindenkinek, amik kirikítanak az élet hétköznapi örömei közül, és mivel hosszú mélységet váltanak fel, hirtelen felülírnak minden addigi élményt. Mikor 5 hónap egyedüllét után megpillantod a nővéredet és barátnődet a reptéri tömegben az pontosan ilyen pillanat. Ott akkor is sírsz, ha amúgy nem szoktál. Persze az egésznek ez csak emelte a színvonalát, mert Buenos Aires egy hétben…. húzós kihívás. De challenge accepted! Én hétfőn érkezem, Vikiék csak szerdán, két plusz napom van, hogy legalább majd a városban otthonosabban mozoghassunk, és hogy beiktassak néhány plusz programot 😉 Kedves szállásadóm előre figyelmeztet, hogy Buenos Airesre nem elég ám néhány nap, de azért sok sikert… Szóval íme a rövid talpaló rapidvizitre, ha esetleg erre jártok: Megérkezve a hatalmas és forgalmas Retiro állomásra, egyből bekebelez a város. Tyúkszemlépesben tudok csak haladni a tömegben, közben minduntalan teljesen haszontalan dolgokat nyomnak a képembe mikiegeres zoknitól kezdve színes szövegkiemelőig. Ezek jobbára néger utcai árusok, akik irtóhangos folkrós zenével is turbózzák a bizniszt. Fogatlan asszony röhög a képembe, hogy milyen fura a szemem, kisgyerek szalad a lábamnak, szóval csak a szokásos. Megérkezve a metróhoz, azt hiszem, végre fellélegezhetek, de kiderül, hogy csak abban az esetben, ha hoztam oxigént magammal. Ahogy […]

Continue Reading

Uruguay, ocean, peace…

Just about an interesting short trip in Montevideo, La Pedrera, and the sweet Cabo Polonio! Rain, hostel, sleeping at a restaurant and terminals, eating nothing… just like always 😉 You can read my adventure here 🙂

Continue Reading