A svédek igazából szlávok

Régóta bakancslistás a skandináv térség, és tartom magam az elképzelésemhez, hogy a téli típusú helyeket télen kell meglátogatni, szóval mentem, amikot mínusz 10 fölött járt a mutató, és hó borított mindent. Stockholm ilyenkor mutatja az igazi arcát.

Ebben az időszakban elképesztően olcsón lehet repjegyeket találni, akár 10 000 ft-ért oda-vissza, és még szerencse, hogy így van, mert a város egyébként elképesztően drága. Egy teljesen egyszerű (hát persze, hogy az), kis pincelyukért is képesek borsos árat kérni, és nincs is sok hostel, inkább a hoteleké a főszerep, ha valaki nem törte volna fel a couchsurfing fiókomat, és nem lettem volna kénytelen törölni minden ajánlásommal együtt, akkor szerintem azt választottam volna, az tűnik a legjobb megoldásnak.

Szóval kora délután érkezem a reptérre, ahonnan még egy másfél órás buszút vezet a városig, keresztül a gyönyörű, erdős, tisztásos, téli csodavilágos kanyargós (svédül kurvás) utakon. A központi pályaudvarra érkezve szerintem érdemes egy 24 órás, vagy 72 órás bérletet váltani, mert azért a látványosságok nincsenek túl közel egymáshoz, és kényelmes megoldás a chipes kártya, amivel lazán el lehet jutni bárhová. A hostelbe való becsekkolás után célba is veszem az éjszakai várost, meg az előre kinézett vacsi-helyemet (hasznos infó námbör 1: Stockholmban érdemes mindent előre megtervezni, mert egy szemre kiválasztott vendéglőben szívszélhüdést lehet kapni a számla árán, és a látványosságokra se lehet csak úgy beesni. Előre böngéssz le mindent a neten, megéri). Egy Snack Bar nevezetű étterembe megyek, ami egy K25 nevű bárban foglal helyet. Egyébként elég gyakori, több helyen láttam, hogy nightclub fílingű lebujokba bevackolja magát egy csomóféle étterem, és a bárpultnál itt különböző féle nemzetiségek kajáját lehet rendelni. Összevissza ülnek színpadon, meg mindenfelé, mint egy diszkóban, csak itt mindenki eszik (valahogy így képzelem a Mennyországot). 100 SEK körüli összegért már egészen jól lehet lakni, és finom különlegességet kóstolhat az ember kaják és sörök terén is (hasznos infó námbör 2: az alkoholüzeleteket uniformizálták, mint nálunk a dohányboltokat, és általában véve mindenhol elég drága az alkoholos ital).

Mivel én csak néhány napra mentem, nagyon be kellett osztani, hogy mi az, amire mindenképp időt szeretnék szánni, és természetesen a Városházát, ahol minden év december 10-én megtartják a Nobel-díj átadó gálát, nem hagyhattam ki. Gyönyörű épület kívül-belül, csak vezetett túrákkal lehet látogatni (valamelyik órában svédül, valamelyikben angolul, szóval itt is tervezz előre), és nem is olyan egyszerű megtalálni, hogy egyáltalán melyik évszakban hol jutsz be, de szerintem mindenképp megéri, és mivel minden nemzetiségű diákot elfogadnak, azt se felejtsd el előre jelezni. Nem mindenkinek egyértelmű egyébként, hogy a díjakat nem itt osztják ki, hanem a Concert Hallban, itt az utána lévő impozáns gála zajlik. De mivel rengeteg érdekesség kapcsolódik hozzá, inkább röviden felsorolom:

  • Alfred Nobel anno valószínűleg az országok közötti folyamatos békét és kapcsolatot fenntartandóan úgy rendelkezett, hogy Stockholmban osztják ki a kémia-, fizika-, irodalom-, fiziológia- és orvostudomány-díjakat, a Nobel-békedíj ünnepségét viszont Oslóban tartják.
  • Az építész, Ragnar Östberg (aki egyébként elképesztően jó arc volt) a híres Kék Termet még úgy tervezte, hogy kék drapériával vonják be, de aztán az utolsó pillanatban annyira beleszeretett a vörös téglák ezer csodás színébe, hogy visszavonta a terveket. Azóta is Kék Teremnek nevezik.
  • Az épület nem túl régi, de mivel nagyrészt az olasz építészet hatott rá, öregebbnek szerette volna láttatni. Eredetileg üveges, nyitott tetejűre tervezte, aztán rájött, hogy Stockholmban nem pont olyan az időjárás, mint Velencében… Szóval ez is sztornó.
  • A 7-8 millió tégla nagy része gépi gyártású volt, szóval teljesen ugyanolyan, élesre csiszolt. Ez azért nem tűnt problémának, mert úgyis be akarta vonni kék drapériával. Mivel viszont ugye meggondolta magát, kis kalapácsokat adott a munkások kezébe, akiknek végig kellett menni az összes többmillió téglán, és darabról darabra addig ütögetni őket, amíg ódon kézzelkészített téglák érzetét keltették.
  • Mivel tudta, hogy egy lépcsőn milyen nehéz mászkálni, ha az embert többszázan nézik, a Kék Terem főlépcsőjéből több prototípust is elkészített, majd földigérő estélyit, meg magassarkút adott a feleségére, és arra kérte, hogy vonulgasson rajtuk kicsit, és mondja el, hogy melyik a legkényelmesebb. Az asszony nagyon ügyesen vonulgathatott és jó döntést hozott, mert az évek során soha senki nem esett el a lépcsőn.
  • Ezt megerősítendően a lépcsővel szemben lévő falra, két ablak közé a téglákba belevésetett egy nagy csillagot, hogy amikor az előkelőségek, díjazottak jönnek le a lépcsőn, akkor zavarukban ne a lábukat nézzék, hanem azt, így pont félfejjel, elegánsan fordulnak a közönség felé.
  • Az Arany Terem tényleg aranyozott minicsempécskékkel van kirakva. 10 kilónyit használtak az építésnél.
  • A főépítész egy tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező, fiatal, huszonéves férfit bízott meg a mozaikos díszítéssel, mivel ő Olaszországban megtanulhatta a különleges technikát. 7 évet kért rá mikor elvállalta, végül 2-őt kapott.
  • Talán ennek is köszönhető, hogy az egyik legfontosabb képnél a bejárat fölött elszámolták magukat, és a svéd herceg fejére már nem jutott hely. Jött a plafon. Újrakezdeni viszont már nem volt idő, így azóta is rontottan, fejetlenül díszeleg az uralkodó, amit a tervező egy elegáns magyarázattal intézett el: egyébként is lefejezték, úgy halt meg. A kép ezt szimbolizálja.
  • Az egyik svéd herceg, Jenő is hozzájárult a városháza díszítéséhez, 6 évig festette az egyik terem freskóját.
  • A városháza aktív politikai épület ma is, az üléseket TV is közvetíti, valamint bárki bármikor szabadon beülhet.
  • Irreálisan drágán ki lehet bérelni esküvőkre is. A hosszú ceremónia 2 perces, a rövid teljes fél percig tart.

Végig olyan érzésem volt, hogy igazából ezek a svédek eltévedt szlávok lehetnek. Utoljára az otthoni munkásemberek részéről tapasztaltam ezt a “hát ez így sikerült, akkor mostmár magyarázzuk ki” hozzáállást.

Ééééés ezek az érzések csak fokozódtak, amikor továbbvágtattam a Vasa Múzeum felé. Ez ugyanis egy 17. századi hadihajó kiállítását jelenti, amit már a tervezésekor elrontottak, elsüllyedt néhány száz méterre a parttól, és most ez Skandináva egyik leglátogatottabb múzeuma!

Gondoljunk ebbe bele kicsit mélyebben. Megépítettek egy hajót (eleve rosszul, mert az eredeti tervező időközben meghalt, az új meg nem biztos, hogy értett hozzá-vagyis biztos hogy nem), megy 1300 ünnepélyes métert a parttól, majd elsüllyed. És most Skandinávia leglátogatottabb múzeuma! Egy komoly svéd tragédiaként bemutatva. 

No mindegy, a hely egyébként elképesztően kreatívan megoldva egy igazi, interaktív, családi múzeummá nőtte ki magát, és valóban nem mindennapi élmény szemtől szembe állni egy 17. századi óriási csodával.

Ami még egész biztosan kihagyhatatlan az az óvárosi rész, aminek a tetején a Svéd Királyi Palota foglal helyet (hát persze, hogy épp felújítják), a szűk, kanyargós (kurvázós) utcácskák egyébként is csodásak, de télen, a pingvinszerű turistákkal tűzdelve külön élmény a séta.

A helyetekben mindenképp útbaejteném a Fotográfiai Múzeumot is, amit én most sajnos el kellett mulasszak, és egy kiadós hajókázás is hozzátartozna az élményhez.

Ha mégsem, akkor svéd finomságok, meleg pulcsis séták, és az általuk elterjesztett híres nevezetes “lagom” ezerrel. Mert ez az ő világuk, kétségbevonhatatlanul gyönyörű.

You may also like

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *