Buenos Aires, bébi!

Hiszem, hogy vannak pillanatok, amik nem adatnak meg mindenkinek, amik kirikítanak az élet hétköznapi örömei közül, és mivel hosszú mélységet váltanak fel, hirtelen felülírnak minden addigi élményt. Mikor 5 hónap egyedüllét után megpillantod a nővéredet és barátnődet a reptéri tömegben az pontosan ilyen pillanat. Ott akkor is sírsz, ha amúgy nem szoktál. Persze az egésznek ez csak emelte a színvonalát, mert Buenos Aires egy hétben…. húzós kihívás. De challenge accepted!

Én hétfőn érkezem, Vikiék csak szerdán, két plusz napom van, hogy legalább majd a városban otthonosabban mozoghassunk, és hogy beiktassak néhány plusz programot 😉 Kedves szállásadóm előre figyelmeztet, hogy Buenos Airesre nem elég ám néhány nap, de azért sok sikert… Szóval íme a rövid talpaló rapidvizitre, ha esetleg erre jártok:

Megérkezve a hatalmas és forgalmas Retiro állomásra, egyből bekebelez a város. Tyúkszemlépesben tudok csak haladni a tömegben, közben minduntalan teljesen haszontalan dolgokat nyomnak a képembe mikiegeres zoknitól kezdve színes szövegkiemelőig. Ezek jobbára néger utcai árusok, akik irtóhangos folkrós zenével is turbózzák a bizniszt. Fogatlan asszony röhög a képembe, hogy milyen fura a szemem, kisgyerek szalad a lábamnak, szóval csak a szokásos. Megérkezve a metróhoz, azt hiszem, végre fellélegezhetek, de kiderül, hogy csak abban az esetben, ha hoztam oxigént magammal. Ahogy mondani szokás mindenki a maga adagját szívja. Egyébként a metró közlekedés nagyon kiterjedt, a város összes fontosabb részét eléred így, áttekinthető, és gyönyörűen díszített megállókban várakozhatsz, csak üröm az örömben, hogy mindezt levegő nélkül.

Közös felfedezésünkben első utunk az Itália térre vezet, mivel innen gyalog megközelíthető számos érdekesség- már ha kényelmes cipőben vagy, mert még a parkon átsétálva is elfáradsz, minden olyan kicseszett nagy. A Botanikus Kerten átsétálva hirtelen úgy érzed mindeddig csak csoffadt csipkebokorral találkoztál életedben, mert a pillangókkal tarkított ezerszínes kertben úgy leülsz, hogy többé fel sem akarsz állni. De megteszed, mert vár a Japán Kert (95 pesoért bent vagy, gyönyörködhetsz az élővilágban és növényzetben, és kötelező a szerencsesüti is természetesen); és a Rózsa-tó, a Rózsák Kertjével. Természetesen a Február 3. Parkot is érintve, mert a Viktória-tó körüli kis miniőserdő zavarbaejtően szépséges. Miközben szédelegsz a virágillattól, és újra meg újra ledöbbensz, hogy bárcsak nagymamád is láthatná ezt a rózsa-paradicsomot, meg kell állnod egy utcai kajásnál bedobni egy tipikus túrista-szenyát egy hatalmas szelet hússal, tojással. Már ha a libák el nem veszik. Tőlünk egy motoros bácsi tartotta távol őket.

Ahogy sötétedni kezd, érdemes áttelepedni a kikötő felé, és még út közben, kivilágítva is megcsodálni a Május téren álló Rózsaszín házat, az elnöki palota épületét. Onnan már gyalog átsétálhatsz a Puerto Madero, azaz a kikötő felé, ahol éjszaka lélegzetelállító látvány tárul eléd (érdemes megkukkantani a hajón berendezett múzeumot is, mi nem tettük). Egyébként viszonylag olcsón ehetsz is valami fincsi halas cuccot.

Másnapra irány a Szépművészeti Múzeum és a Latin-Amerikai Művészeti Múzeum. Egyrészt gyönyörű, másrészt ácsorogni egy Picasso, vagy egy Monet-kép előtt nem mindennapi élmény. Bár számomra Modigliani, Degas, Goya, Kandinsky, meg Chagall is lebilincselő hatással volt. A másik múzeumban Frida Kahlo és Diego Rivera is szembe jöhet veled, én sajna ki kellett hagyjam az élményt. Egyelőre. A környéken érdemes nyitott szemmel sétálgatni jó ajánlatok után kutatva, mivel igazán olcsón (160-170 pesoért) olyan kiadós és finom ebédet kapsz, hogy könnybe lábad a szemed. De nem túlzok. Én tényleg könnyeztem. Akkor érzek ilyet, mikor egy férfi nagyon zavarba hoz, eluralkodtak rajtam az érzelmek. Nemhiába, az örömforrások. Meg a hús.

Éjszakai látnivalónak a múzeumoktól nem messze lévő 23 méteres gigantikus Floraris Genérica. Az Egyesült Államok terén álló monumentális tulipán éjjel kivilágítva a parkban felállított fekvő lócákkal ideális randihely, bár én momentán sem a tesómra, sem Gizusra nem vetettem rá magam, de sebaj, járok még arra nemsokára.

La Boca. Elképesztő, lehengerlő, egész Argentína kis helyen, óriási dózisban. Merész, átgondolatlan színek, amiknek hallani a harsány szimfóniáját, minden méteren tangózó párok, bármennyire túlmisztifikált, le kell nyűgözzön a szegénynegyedből lett túristaközpont leleményessége. Ha szuvenírt vennél bárkinek, itt tedd meg, belvárosban olcsóbban nem kapsz. A chorypant (hot-doghoz távolról hasonlítható gyorskaja speckó sült kolbásszal, csípős szósszal, és ha szólsz, hogy magyar vagy, többletszeretettel) is itt kóstold meg, az utcán elfogyasztva a Rio de la Platat meg a megmaradt festékekkel szanaszét színezett házakat nézve háromszoros élvezet.

A Recoleta temetőhöz vezető úton még ajánlott bedobni egy gyors kávét. Ne lepődj meg, hogy olcsón a kávéd mellé választhatsz 3 akkora péksütit, hogy igazából meg is ebédeltél másodjára. Tudnak élni, latinok. S akkor ha azt vártad, hogy majd szentimentális élmény lesz megállni Evita sírja előtt, s biztos szép a márványdísz, akkor te is kisebb stroakot kapsz majd a temetőtől, mint a nővérem. Merthogy ezek nem általános sírok. Ezek kisebb házak. Szűk utcákon járkálva, melletted magasodnak a díszes mauzóleumok, amibe nyugodtan be is kukkanthatsz, s láthatod a berendezett a szobát, a koporsót, a személyes tárgyakat, a friss virágot. Mint egy kisebb falu a holtak számára. Olvass utána a dél-amerikai halálkultusznak különben is, nem olyan érdekes, mint Mexikó, de az európai ember számára azért meghökkentő. Garantáltan meghatározhatatlan érzéssel távozol majd, szóval rá kell pihenned a vacsorára.

Apropó, vacsora. 21.00 előtt nem nagyon találsz nyitva éttermeket, ők ilyenkor vacsoráznak, ha te már 19.00-kor megéhezel, az szívás. Érdemes olyan negyedekben keresni éttermeket, ahol nem az észak-amerikai turistákra vadásznak, mert az igazi, utánozhatatlan argentin steaket meg kell kóstolnod, és jó, ha nem megy rá a gatyád. Szerencsénk volt. Rusztikus kedves kis étterem San Telmo negyedben, nem messze a hostelünktől, kb egyként működve egy húsos üzlettel, megrendelve a steaket, a szimpatikus pincér bácsi ki is hozza a gyönyörűséges szelet husikat még elkészítés előtt, hogy tetszik-e, ilyen lesz, milyen fincsi már, ugye folyik a nyálad. Persze pont annyira isteni, ahogy képzeltük és ígérték, pimaszul olcsó is, és persze összepuszilgat a pincér is, mert jóég, magyarok és még spanyolul is beszélnek hozzánk. (Azért olyan illattal távoztunk, mint egy tábortüzes est után, nemhiába olcsó hely.)

Vasárnapi kötelező program a San Telmo negyedében tomboló óriási piac. Antikvitással tele csarnokok, független művészek, helyi termelők tömege. Készülj arra, hogy itt nem tudod elkerülni a csordát, mivel az egész utazó-népesség ide gyűlik vasárnap, és a szűk utcácskán hömpölyög. Ha délelőtt mész és még esik is, ahogy nálunk, akkor mondjuk tűrhető 🙂 Itt tulajdonképp mindent megkaphatsz a múltszázadi gyűrűtől kezdve az ékes fejvakarón és szexmaszkon (na lehet nem is szexre való, de én arra asszociáltam) át a dulce de lechéből (sűrített tej) készült akármiig. Közben persze nyomatják az utcai zenét, meg a tangót agyba főbe.

San Telmo negyedére a nap további részét is érdemes rászánni, mivel szerintem tökéletes aranyközépút a kissé túlplasztikázott La Boca, a nagyvárosias központi rész között, hogy felfedezhess egy kis igazi, ízig-vérig latinás világot. Kiabáló járókelőkkel, macskakővel, nem létező járdával, folyamatos pisiszag és édes parfümillat elegyével, lepukkant kiskocsmákkal meg bulihelyekkel. A Perú és Florida utcán végigsétálva pedig még az alternatív művészvilágot is felfedezheted, ahol vehetsz magadnak mondjuk egy f.sza kis szvetafort (jelzőlámpát).

Éjjel nézd meg az Obeliszket! Mert úgy nem hagyhatod el a várost, hogy nem nézted meg a kivilágított obeliszket. Nekünk szerencsénk volt, s egy focivonulás kellős közepén sétáltunk odáig az utca közepén masírozva az ünneplő tömeggel. Hátha neked is, figyeld a meccseket.

És szerintem zárd a napot a kikötőnél. Mert csodás ott ücsörögni. Vagy egy san telmói kiskocsmában Fernetet iszogatva. Mert a Fernet meg finom. És gyere ide, az Isten szerelmére! Csodás ez a város!

Egyéb tanácsok, ha erre tervezel utazást:

  • Szerezz be egy térképet már az állomáson! Ez azért jó, mert többnyire metrótérképet adnak, ahonnan azonnal látod, hová melyik vonallal jutsz el, és hol tudsz átszállni, plusz tervezés tekintetében is átláthatóbb, mint a mobilod képernyőjén.
  • Ha tudsz, kérj egy helyitől metrós kártyát, csak kártyával tudsz közlekedni, s úgy olcsóbb lesz. Ha nem, akkor te is megveheted, töltesz rá pénzt a kasszáknál, s nyugodtan használhattok egy kártyát többen is, amíg le nem merül, ez nem olyan, mint a bérlet.
  • Ne csodálkozz azon, ha nem találod a buszmegállókat, néhol csak egy kis számos matricát ragasztanak a falra, jelezvén, hogy az adott járat ott áll meg. Egyébként simán leintik a buszokat az út közepén is, és a leszállás is kb még mozgó járműről történik 😀
  • Mindenképp tanulj legalább néhány kifejezést spanyolul, mivel itt az angolt nyugodtan a hajadra kenheted. De a turista negyedekben is nagyon hálásak, ha a különös akcentusoddal az ő nyelvükön szólalsz meg.
  • Érdemes hostelt foglalni, mert piszok olcsó és semmivel sem felcserélhetőek az esti bandázások. A világ minden tájáról összegyűlt utazók élettörténeket cserélgetve, egymás piáit kóstolgatva néhány napra lakótársként élnek együtt (persze kalkuláld bele, hogy lepukkant, lehet hogy a tetőről egy emeletet kell lépcsőznöd, hogy pisilj, hogy a szobád igazából egy ágy).
  • Jobb, ha már út közben tudsz argentin pesót szerezni, mert nem egyszerű a váltás a városban, hacsak nem fanyalodsz az utcai megoldásra, de azt nem ajánlom.
  • Olvass utána a helyek történelmi jelentőségének is, nekem erre most nem nagyon volt terem, de Buenos Aires ebben is utánozhatatlan.
  • Szólíts meg embereket, bárhol, bármikor! Akkor is ha segítségre van szükséged, s akkor is, ha nem. Mert szuper emberekkel beszélgethetsz, és enélkül is nem is ismerheted meg a várost.
  • Ha bármivel kapcsolatban részletekre vágysz, keress meg! 😉

You may also like

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *