A svédek igazából szlávok

Régóta bakancslistás a skandináv térség, és tartom magam az elképzelésemhez, hogy a téli típusú helyeket télen kell meglátogatni, szóval mentem, amikot mínusz 10 fölött járt a mutató, és hó borított mindent. Stockholm ilyenkor mutatja az igazi arcát. Ebben az időszakban elképesztően olcsón lehet repjegyeket találni, akár 10 000 ft-ért oda-vissza, és még szerencse, hogy így van, mert a város egyébként elképesztően drága. Egy teljesen egyszerű (hát persze, hogy az), kis pincelyukért is képesek borsos árat kérni, és nincs is sok hostel, inkább a hoteleké a főszerep, ha valaki nem törte volna fel a couchsurfing fiókomat, és nem lettem volna kénytelen törölni minden ajánlásommal együtt, akkor szerintem azt választottam volna, az tűnik a legjobb megoldásnak. Szóval kora délután érkezem a reptérre, ahonnan még egy másfél órás buszút vezet a városig, keresztül a gyönyörű, erdős, tisztásos, téli csodavilágos kanyargós (svédül kurvás) utakon. A központi pályaudvarra érkezve szerintem érdemes egy 24 órás, vagy 72 órás bérletet váltani, mert azért a látványosságok nincsenek túl közel egymáshoz, és kényelmes megoldás a chipes kártya, amivel lazán el lehet jutni bárhová. A hostelbe való becsekkolás után célba is veszem az éjszakai várost, meg az előre kinézett vacsi-helyemet (hasznos infó námbör 1: Stockholmban érdemes mindent előre megtervezni, mert […]

Continue Reading

Leningrád télen

Indulás előtt egy nappal még a főkonzulátussal telefonálok. Kis probléma akad ugyanis az útlevelemmel kapcsolatban (a történetben talán szerepel némi nem mindenhol legális tény, és helyenként egy kis celluxragasztó is), s ezért Nelli -aki saját hibájából már ismeri utazási szokásaimat- kérve kér, hogy legalább előbb telefonálgassak körbe. Szóval telefonálok is, és tovább is kapcsolnak vagy háromszor, mert a kérdésemet nem is igazán értik, s aztán végül a főfőakármi a főfőakármin közli velem, hogy feladtam neki a hónap rejtvényét, szóval adjam meg a számom, utánajár, s visszahív. Néhány perc múlva közli, hogy személyes véleménye az, hogy ne menjek sehová, de ha mégis megyek, akkor próbáljak majd esetleg rá hivatkozni és sok sikert. Nos így indulunk el ezúttal hárman a várva várt hideg, sötét, ruszli-szagú orosz utunkra, célba véve a szépséges arisztokráciáját örökké őrző Szentpétervárt. (Egyébként a reptéren még Nelcsiben kicsit meghűl a vér, mikor engem félreállítanak, de megnyugszik, mikor kiderül, hogy csak a szokásos véletlenszerű chekingről van szó, hogy nem vagyok-e sorozatgyilkos. Nem vettem magamra. A gépünk egy óra késéssel száll fel, és nem is nagyon értjük mit kell megjavítani, de annyi baj legyen. Jövünk!) Délután érkezünk, 4-kor már sötét van, a világon senki nem ért és nem beszél angolul, de […]

Continue Reading

erdély. az szerelem.

Gyerekkorom Wass Albert regényeit akarom. A Dószul Fulgerujt, a medvét, meg az egész tündérországot. Megmagyarázhatatlan módon korábban édesanyám hallani se akart a hátizsákkal, egyedül tervezett nagy erdélyi túráról. De én tudtam, hogy az argentin lájtos’ kalandok után már megkönnyebbülés lesz neki a medvevadászatom is. Szóval nem volt még meg a nagy túra, s nem is egyedül mentem, de megvolt az első lépés. S akkor mostmár keresem a telket lakni. Szombat hajnalra érünk Kolozsvárra, és bár szétfagyok, és nem aludtunk a buszon, az autókban bömböltetett jó kis balkán mjuzik kárpótol mindenért, nem beszélve arról, hogy bár kezdetben nem nagyon találunk magyar szót, valahogy a néhány szavas kis román gyorstalpalóm csodával határos módon mindenre elég. Nem sok időt tölthetünk a városban a kövi átszállásig, és nekem három kikötésem van: ebből a temetőt meg a jó kis kajáldát ki is pipáltuk, külvárost fotózni meg majd megyek máskor. Egyébként meleg szeretettel ajánljuk a Nukát reggelire, a Bulgakovot úgy egyébként, meg a Kaja Tanyát is, ha hiányzik a mami főztje. Mindezeken túl a városnak egész egyszerűen varázsa van, és kész. Vég nélkül sétáltunk egész nap, és noha elértük a kimerültség egészen új szintjeit, úgy tűnik a kolozsvári utcákat nem lehet megunni. Minden kábelükkel együtt. A […]

Continue Reading

Uruguay, ocean, peace…

Just about an interesting short trip in Montevideo, La Pedrera, and the sweet Cabo Polonio! Rain, hostel, sleeping at a restaurant and terminals, eating nothing… just like always 😉 You can read my adventure here 🙂

Continue Reading