Buenos Aires, bébi!

Hiszem, hogy vannak pillanatok, amik nem adatnak meg mindenkinek, amik kirikítanak az élet hétköznapi örömei közül, és mivel hosszú mélységet váltanak fel, hirtelen felülírnak minden addigi élményt. Mikor 5 hónap egyedüllét után megpillantod a nővéredet és barátnődet a reptéri tömegben az pontosan ilyen pillanat. Ott akkor is sírsz, ha amúgy nem szoktál. Persze az egésznek ez csak emelte a színvonalát, mert Buenos Aires egy hétben…. húzós kihívás. De challenge accepted! Én hétfőn érkezem, Vikiék csak szerdán, két plusz napom van, hogy legalább majd a városban otthonosabban mozoghassunk, és hogy beiktassak néhány plusz programot 😉 Kedves szállásadóm előre figyelmeztet, hogy Buenos Airesre nem elég ám néhány nap, de azért sok sikert… Szóval íme a rövid talpaló rapidvizitre, ha esetleg erre jártok: Megérkezve a hatalmas és forgalmas Retiro állomásra, egyből bekebelez a város. Tyúkszemlépesben tudok csak haladni a tömegben, közben minduntalan teljesen haszontalan dolgokat nyomnak a képembe mikiegeres zoknitól kezdve színes szövegkiemelőig. Ezek jobbára néger utcai árusok, akik irtóhangos folkrós zenével is turbózzák a bizniszt. Fogatlan asszony röhög a képembe, hogy milyen fura a szemem, kisgyerek szalad a lábamnak, szóval csak a szokásos. Megérkezve a metróhoz, azt hiszem, végre fellélegezhetek, de kiderül, hogy csak abban az esetben, ha hoztam oxigént magammal. Ahogy […]

Continue Reading